Kommentek
Látod, Uram, mennyit panaszkodunk!
Szidjuk önmagunkat, szidjuk a másik embert.
Bosszankodunk, méltatlankodunk, elégedetlenkedünk.
Pedig hányszor könyörültél már rajtunk!
Hányszor bebizonyítottad már kegyelmedet!
Hányszor mentettél már meg bennünket,
– legtöbbször önmagunktól …
Add, hogy tudjunk emlékezni csodáidra,
amelyekkel csendben végigkísérted eddigi életünket!
Add, hogy meg tudjuk köszönni,
hogy ahová nélküled jutottunk,
Te még ott sem hagytál magunkra minket!
Ámen
2010. december 17-e óta szerkeszthetetlenek:
2013. február 26-a óta szerkeszthetetlenek:
2015. január 22-e óta szerkeszthetlenek: