Kerekes Károly: A kereszt

Keresztet a földön minden ember kap,
az egyik kisebbet, a másik nagyobbat.
Szülessen kunyhóba, avagy palotába,
el van készítve az ő keresztfája.

Az a csoda azután, hogy senki sem látja
milyen nagy a másik ember keresztfája.
Van, aki könnyen hordja, még nevetni is tud,
míg a másik zokog és a földre rogy.

Van, aki büszkén viszi, hisz senki se látja,
hogy vérzik a válla és sebes a háta.
Van, aki alázattal és lehajtott fővel
viszi a keresztjét, …krisztusi erővel.

Van, aki morogva, zúgolódva viszi,
minden sarkon megáll, ha lehet leteszi.
Van, aki dicsekszik, örül, ha megszánják,
hazug könnyek sokszor áztatják orcáját.

Van, aki keresztjét más vállára rakja,
abban a hiszemben, hogy vissza nem kapja.
Van, aki félrenéz, hol jobbra, hol balra,
segít embertársán, ő segít, te balga.

Én a keresztemet fiatalon kaptam,
elfogadni, hej, sehogy sem akartam.
Sírtam, lázadoztam, még össze is törtem,
oh, csodák csodája! Összenőtt előttem.

Azután felvettem gyenge vállaimra,
tudtam, hogy elkísér hűen a síromba.
Tövises utakon elgyengült a lábam,
vittem a keresztem, meggörbült a hátam.

Elestem, felkeltem, így ment éveken át,
vittem és cipeltem a nehéz keresztfát.
Elmentem messzire, idegen országba,
oda is elkísért a keresztem fája.

Akiket szerettem, azok egytől-egyig,
azok kigúnyolnak, lettek ellenségim.
Tövis koszorúmat a fejemre nyomják,
könnyeim patakját szélesebbre ássák.

Mivel keresztemet nehéznek tartottam,
azért még hozzá egy fakeresztet kaptam.
Oda van az téve gyermekem sírjára,
egyből kettő lett a keresztem fája.

Már megöregedtem, hajam fehér lett,
de az én keresztem súlya nem lett könnyebb.
Naponta növekszik a keresztem súlya,
vagy én lettem gyengébb, s a vállam nem bírja.

Ó, sokszor de nagyon szeretném letenni,
azt hiszem tovább már nem is lehet vinni.
Vérzik a szívem, lelkem roskad össze,
de az én keresztem hű hozzám örökre.

Cirenei Simon, ki vinni segíted,
a jó Isten áldjon meg érte Tégedet.
Amikor meghalok, eltemetnek engem,
letűzik síromra nagy, nehéz keresztem.

Bocsásd meg Jézusom, hogy zúgolódva vittem,
és most visszaadom Neked a keresztem.
Csak azt az egyet kérem Tőled, én Istenem,
lelkemet vedd hozzád, magadhoz az égben!

Kerekes Károly: VÁLLALD A KÖNNYEKET!

Testvéred bús arcán könnypatakok folynak,
Nem tudja, hogy mitől, sem hogy miért sorvad;
Te keresztet kaptál mennyei Atyádtól,
Hogy el ne szakadhass soha szent Fiától.

Vállalod -e érte, nemcsak tőle a kínt,
Testvéredért, hogyha Isten rád így tekint?
Nem csak tőle, érte vállald a könnyeket,
Benne Jézus vár rád, megpróbál, mert szeret.

Jézusért fogadd el minden keresztedet,
Az Isten Országát ő nyitja meg neked,
Nincs itt más boldogság - boldog csak az lehet,
Ki minden testvérben Jézust lát, mert szeret!