Jöjj Urunk Jézus,
lelkünk nagy Királya,
hozzád száll mennybe,
híveid imája.
Lelki sötétség,
egyre jobban terjed,
mint a must, erjed.

Hisszük jöttödet,
nem hiába várjuk,
szívünk kérését,
színed elé tárjuk.
Vándorutunkon,
járhassunk mi fényben,
itt a bűn éjben. 

Úgy vágyik lelkünk,
örökfény honába,
megváltott lelkek
dicső otthonába.
Tudjuk: onnan már
nem kell tovább mennünk,
meg pihen lelkünk.

Adj tűrő szívet,
Téged visszavárót,
hogyha késnél is,
csak Téged imádót!
És ha majd eljössz,
szent angyalsereggel,
lelkünk emeld fel!

Az imádság: hívő ember lélegzetvétele;
érte szíve Isten iránt, hálával van tele.

Az imádság: égbe szálló mélységes hódolat;
Istenünkkel a legbensőbb, szent, titkos kapcsolat.

Az imádság: beszélgetés, őszinte, gyermeki;
Atyával, ki a gyermekét, áldja és szereti.

Az imádság: a lélek szerve, amellyel lélegez;
imádság nélkül a lélek, elsorvad, vége lesz!

Az imádság: lelkünk szárnya, mely felfelé emel;
Isten trónja elé suhan, s eléje térdepel.

Az imádság: csodás ének, lelkünk szép éneke;
miért nincs a szívünk mindig, ily énekkel tele?

Az imádság: betegeknek esdő, mély sóhaja;
Isten a sóhajt is hallja, s nem veti el soha.

Az imádság: lelki fohász, Istenhez, kit szeret;
aki Fiát áldozta fel, minden bűnös helyett!

Az imádság: földi kérés, válasz rá mennyben van;
Atyánknál, kit válaszáért, imádunk boldogan.

Az imádság: hálaadás a sok szépért, jóért;
mellyel Atyánk betölt minket, Fia váltságáért!

Az imádság: csodás oltár, melyen áldozhatunk;
hálaáldozattal azért, amit ad hű Urunk.

Az imádság: felelősség, mert felelős vagyok;
azokért, kiket imámban, szívemben hordozok.

Az imádság: emberekhez lehajló szeretet;
imádságban ölelhet át szívem, bús szíveket.

Az imádság: vallástétel, merjük hát vallani;
Megváltónknak Jézust, aki meg is tud tartani!

Az imádság: lelki szemünk, amellyel láthatunk;
már láthatjuk égi hazánk, melyet ád hű Urunk!

Az imádság: felemelt kéz, s míg felemelve van;
bűnünk felett, világ felett, győzhetünk boldogan.

Az imádság: mély hódolat, hű Teremtőnk előtt;
alázatunk, ha őszinte, Szentlelkével betölt.

Az imádság: bűnvallomás, ha bánt, kínoz a bűn;
ki őszintén bánja bűnét, azon megkönyörül!

Az imádság: alázatos bűnbocsánat kérés;
kinek Isten megbocsátott, nincs már abban félés.

Az imádság: megbékülés égi Teremtőnkkel;
aki békére törekszik, minden gyermekével.

Az imádság: már e testben, drága benső élet;
hűséges imádkozókra vár, az örök élet!