Nincs címe a bejegyzésnek

Most szeretnék megállni,
Krisztusom, Veled.
Kezemből mindent letéve
megfogni kezed.


Szemedbe nézve
látni önmagam:
hogy munkámban kegyelmed
üdvösség-terve van.


Indíts Lelkeddel
aztán újra el,
vezess a célhoz engem:
Aki Te leszel.
Ámen

Reményik Sándor: Kegyelem

Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.
 
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.
 
Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.
 

Ez a magától: ez a Kegyelem.

Nincs címe a bejegyzésnek

Istenem, tudom,
hogy Te itt vagy velem,
bár a szemeimmel
nem láthatlak Téged.


Te megszólalsz
a Biblia szavain keresztül,
és olyan jó volna,
ha érthetném a szavaidat.


Szavaid üzenetéből
sugárzik a gondoskodás,
és én annyira szeretném átérezni,
hogy szeretsz engem.


Istenem, most arra kérlek:
jöjj közel a szívemhez, a lelkemhez,
hogy a Te szent igédben,
találkozhassam Veled!
Ámen

Nincs címe a bejegyzésnek

Uram, ha álom,
csak ábránd a hitem,
ébressz fel,
Te mutass utat nekem!


Adj, kérlek, cselekvő,
bátor életet,
hogy amíg másokért
élek,
lehessek
egészen Tied!

Nincs címe a bejegyzésnek

Mind, amit alkottál

„JÓ” – volt,

Istenem.

Míg művedhez

hozzá nem ért

az én kezem.



Míg úgy nem döntöttem,

én, az ember,

hogy enyém a föld

és enyém a tenger,

enyém a növény,

és enyém az állat,

és ellentmondhatok

minden szabálynak,

amit Te hoztál,

Teremtő Uram.



S látod, mondanám

most már boldogan,

hogy mentsd meg

a földet és az életet,

amit végveszélybe

vittem – nélküled.



Hisz nagy terveim,

lásd, semmit sem érnek.

Uram, kegyelmet kérek,

magamnak is,

és a teremtésnek!



ÁMEN

Nincs címe a bejegyzésnek

Uram, megváltó Krisztusom!
Az életem, a hitem tele van
valami különös emberi kettősséggel.
Kereslek és boldog vagyok,
amikor rád találok, amikor rám találsz
előled és önmagam elől rejtőzködő mindennapjaimban,
de – látod –, milyen kétségek gyötörnek,
emésztenek ugyanakkor engem.
Félelmek és fájdalmak környékeznek,
gyengeség vesz erőt rajtam,
testi és lelki értelemben egyaránt.


Vergődök, csak vergődök ebben a kettősségben – nélküled.
Kérlek, Uram, ölelj át, emelj fel, fogd meg a kezem!
Szereteteddel békíts meg önmagamban,
békíts meg önmagaddal és önmagammal.


Indíts el, mutass nekem utat, vezess!
Add, hogy a rád talált hit bizonyosságában járva, élve
mindenestől, aki vagyok, aki melletted, veled lehetek,
dicsőítselek és áldjalak téged!