Aki a Tiéd,
az nem veszik el.
Útján,
amerre mennie kell,
Te vagy a lámpás,
Te vagy a fény.
Borús éjben is
örök remény.
Aki a Tiéd,
az hazatalál.
Útján haladva
ha meg-meg is áll,
Te vagy ereje,
akarata.
Így jut az ember
hozzád – haza.
Egyszer csak eljön
az a pillanat,
mikor a lelkemben
ébred fel szavad,
s nem értem,
mégis
a szívemmel tudom,
az enyém vagy,
s én a tiéd,
Jézusom.
Ámen
Nem vagyok
magamra hagyott,
egyedül tévelygő
vándor.
Mert, Uram,
te vezetsz
engem az utamon,
járjak is bárhol.
ÁMEN
Köszönöm, Uram,
hogy Te tanítasz örülni.
Köszönöm,
hogy a Benned megtalált öröm
mélyebb a múló mosolynál,
a pillanat-szülte nevetésnél.
Köszönöm, hogy Te azt akarod,
hogy az örömünk teljes legyen.
Mélységek felett átívelően,
hegycsúcsokon is hálaadásra megerősítően.
Krisztusért kérlek, taníts örülni!
Hogy meglássam, felismerjem,
hogy a Tőled jövő öröm teremti meg
az én élet-békességemet.
Őrzi örök szeretettel szívemet, gondolataimat
a Krisztus Jézusban.
Ámen
Megtaláltalak,
mert megnyitottad,
mert megmutattad
az önmagadhoz
vezető utat.
Meg-megindulok,
bár gyengeségem,
tört reményem
szinte
visszafog.
De mégis,
és benned bízva csak,
járok, mert jó úton halad,
tudom, a sorsom,
hisz megtaláltalak.
Ámen
A szavak mind széjjelesnek.
Málladoznak a mondatok.
Szótlanul, eszköztelenül,
felemelt kézzel maradok.
Látod, semmit sem rejt már a kezem.
Szememben bűnt belátó bánat.
Menteni magam nem tudom,
de Nálad, Uram, van bűnbocsánat.
Fogadd el, kérlek, ezt a semmit,
aki és ami én vagyok,
hogy élő Igéből épüljenek újjá
bennem a szavak, mondatok.
ÁMEN
Mint a vízbefulladó,
aki az utolsó pillanatban
jut az éltető levegőhöz,
úgy szívom magamba
Szentlelked lélegzetét.
És eszmélek, emelkedem
nélküled elvesző,
süllyedő önmagamból
– Életnek Istene –
hozzád, feléd.
ÁMEN
Az én Tehozzád tartozásom
Te vagy magad, Uram.
Belőled indul,
hozzád érkezik meg
érzés és gondolat,
erő és akarat.
Nélküled semmi vagyok,
nélküled nem akarok lenni.
Veled a helyemen vagyok,
bárhol is legyek,
ha hozzád tartozom.
Ámen
Te szólsz,
Te cselekszel
bennem.
Átjár,
átértelmez
a kegyelem.
Már nem feszít,
nem szakít szét,
hogy mivé kell lennem.
Rendelkezz,
Uram,
Te velem.
ÁMEN
De jó most futni,
szaladni Hozzád,
én Uram!
De jó, hogy Nálad
szűnik a bánat,
mert karod közt
lelkemnek
békessége van!
Ámen
Uram!
Félelmek
kémlelnek,
akarnak
szállást venni
bennem.
De én
nem vagyok
elhagyott.
Van már
hova mennem.
Ámen