(Magyarok Nagyasszonyához)

El akarom mondani azt
a boldogságot, mi szeretetébe oltva lángol,
és fel akarja gyújtani a világot;
ha én, Te, meg sokan mások,
akik képezzük a jelenvalóságot,
felvállaljuk azt a fiúságot,
mely nem retten meg a rácsodálkozástól,
szégyenében nem hordoz láncot,
megvallja az egyetlen igazságot,
mi ott függ a megváltáson,
magához emelve az anyaságot.

Merjünk odafordulni Máriához,
a szeplőtelen asszonyi tisztasághoz,
és hálát adni neki százszor,
hogy elfogadta, amit magam, Te és mások,
naponta megcsúfolunk százszor,
mert képtelenek vagyunk venni bátorságot.
Mária, kell nekünk a pártfogásod!
Mi elvezet a keresztfához,
azon túl az üdvösség titkához:
a törvényen túli megigazuláshoz,
mi a szeretet hitében lel bátorságot.