Uram, köszönöm neked őket,
a testvéreket, a téged követőket,
akiket nekem társakul adtál,
hogy megtarts bennünket
önmagadnál.

Uram, köszönöm neked őket,
az örvendezőket, szenvedőket,
úgy az erőset, mint a gyengét,
hogy rajtunk Krisztusunk
szent kegyelmét

mutasd fel, hívásként
az elveszett világnak,
míg ők is majd hozzánk,
hozzád találnak.

Tovább egyedül
hogyan is vonszolnám?
Kezedbe teszem le,
Uram, a sorsom.

Vedd a kezedbe,
vidd a keresztre,
fogadd magadhoz,
kösd a kegyelembe!

Látod, én vesztettem,
harcold meg,
kérlek Te a harcom!

ÁMEN

Uram, kegyelmes Krisztusom,
mondanám azt, hogy:
„A hetet Veled kezdem el!”
...vagy inkább
Te kezdjed - újra - el velem.

Tégy, kérlek, lélekben késszé arra,
hogy ne én akarjalak
terveimhez támaszul hívni Téged,

...hanem merjem, egészen,
a Te kegyelmed
értem lehajló tervére bízni
önmagam.

Ámen

Nincs az a mélység,
Istenem,
ahol Te ne volnál jelen.

Nincs az a szennyes áradat,
melyből a menekvés
ne Te lennél,
magad.

...ne Te lennél,
végül csak Te,
egyedül.

Mert aki
a Te neved segítségül hívja,
az megmenekül!

Te, Aki azért támadtál fel a halálból,
hogy nekem életem lehessen,

Te, Aki szeretsz engem
– érted és ellened viselt bilincseimben,

Te, Akinek a szava
minden bilincsekbe vert ember számára
magában hordozza a szabadulást,

Te, Akiért, Aki által
még én is lehetek ember, a Te embered,

kérlek, ne tagadj meg engem!
Kérlek, maradj hűséges hozzám!

Hogy tudjak és akarjak
Veled meghalni és Veled élni,
Veled tűrni és Veled uralkodni.

Mindig és mindenben
Hozzád hű maradni!

Ámen

Látod, Uram, hitem próbája
mindig, mindig az a másik ember.
Aki bánt, feldühít, elkeserít.
S csak nagyritkán látom meg benne
az általad elrendelt testvért.

Kérlek, taníts meg Téged keresni,
de ne csak magányos csendességben,
a templomi áhítatban,
vagy belsőleg vizsgált önmagamban,
hanem a másik emberben, s igazán benne!