Hát becsaphatlak-e
Téged, Uram?
Járhatok-kelhetek-e
álarcban Teelőtted?

Ha tévedéseimben álarctalanul,
bűneimben Téged becsapni nem akarva
Előtted megállok,
Rád – és magamra – akkor találok.

Őrizz, Uram,
hogy innen, Tetőled,
ettől a bűnbánó őszinteségtől
soha nem tévedhessek el!
Ámen

Látod, Uram,
a választásaimban
választ keresek.

De milyen gyakran
tévesztem el
az irányt, a célt!

Mert minden égető
élet-kérdésemben
Te vagy a válasz.
Ámen

Uram, én annyiszor
menekülnék,
amikor döntés elé
állítasz engem.

Pedig tudom,
a döntés súlyában
van a győzelem.

Nehéz nekem, Uram,
ezt a súlyt cipelnem.

Hordozásában, kérlek,
légy velem!
Ámen

Látod, Uram, tanácstalan vagyok.
Miért?
Miért kell elszenvednem ennyi bántást?

Talán ezt érdemeltem?
Vagy Te akarsz nevelni ezzel engem?
Nem tudom.

A tanácstalanságom hozom eléd.
És rád bízom a választ.
Mert bízom abban,
hogy Te nem hagysz válasz nélkül engem.
Mert tudom,
hogy a legkétségbeejtőbb életkérdéseimre is,
Te megadod,
Te adod meg a választ.
Ámen

Istenem, Gondviselő Atyám!

Szeretném letenni eléd,
szeretném letenni a Te kezedbe
ezt az érzést.

Látod, ez a belső indulat
ránehezedik a lelkemre,
megmérgezi a gondolataimat,
emészti a hitemet.

Szeretnék,
szeretnék megbocsátani.

Az Úr Jézus Krisztusért kérlek,
töltsd be az életemet
megbocsátó szereteteddel!
Ámen

Velem vagy, én Uram,
tudom,
bár szorongat
félelem, fájdalom,
ha vízen kelek át,
amit már
nem fogott meg a gát.

Árad,
és ki tudja, mit visz el.

Sodrását
én nem állhatom.

De lélekben
magasba emel,
hogy velem vagy, én Uram,
tudom!
Ámen

„Ne félj, mert megváltottalak,
neveden szólítottalak, enyém vagy!” (Ézs 43,1b)


Naponként teremtesz rendet bennem,
Formálsz, amilyenné kell lennem.
Szavad tűzként ragyog:
Ne félj, veled vagyok!

Szólsz, hogy nekem is legyen nevem,
ami a néven szólító kegyelem.
Szavad tűzként ragyog:
Ne félj, veled vagyok!

S ha ezerszer is égtem, perzselődtem,
az ár el nem sodorhat el engem.
Szavad tűzként ragyog:
Ne félj, veled vagyok!

Te vagy az Úr, te vagy az Isten,
Szabadítom, te vagy nekem a minden!
Szavad tűzként ragyog:
Ne félj, veled vagyok!
Ámen

Van még reménységem.

Mert ha sikerek

vagy ha kudarcok jönnek,

tűnő szeszélyeként

a történelemnek,

én csak Téged látlak:

Urát a diadalnak,

Urát a hányattatásnak.

Van még reménységem.



Te vagy, Uram, a távlat,

mindegy, hogy mások

mit magyaráznak,

hová bújnak,

vagy hol dicsekednek.

Perc, vagy évezred,

én Tebenned bízom,

hogy Nálad célt így találjak,

mert Te vagy, Uram a távlat.



ÁMEN

Uram, olyan hangos a világ.
Ki-ki csak hajtogatja, védi
a maga igazát.

Bántva, sebezve,
mégis távlattalanul.

De a Te szavad, Uram
gyógyító szó.

Uram, olyan csendes a világ.
Némán fordul el az ember
embertársától,
üres lélekkel,
visszhangtalanul.

De a Te csended, Uram,
távlatot nyitó.

Kérlek, mert fáj ez a zaj
és fáj ez a némaság,
amiben élek,
ölelj át Önmagaddal,
csendes szavaddal.

Hangod és csended, Uram,
életre nyugtató.
Ámen

Tovább egyedül

hogyan is vonszolnám?

Kezedbe teszem le,

Uram, a sorsom.



Vedd a kezedbe,

vidd a keresztre,

fogadd magadhoz,

kösd a kegyelembe!



Látod, én vesztettem,

harcold meg,

kérlek Te a harcom!



ÁMEN

Most szeretnék megállni,
Krisztusom, Veled.
Kezemből mindent letéve
megfogni kezed.


Szemedbe nézve
látni önmagam:
hogy munkámban kegyelmed
üdvösség-terve van.


Indíts Lelkeddel
aztán újra el,
vezess a célhoz engem:
Aki Te leszel.
Ámen