Hát becsaphatlak-e
Téged, Uram?
Járhatok-kelhetek-e
álarcban Teelőtted?

Ha tévedéseimben álarctalanul,
bűneimben Téged becsapni nem akarva
Előtted megállok,
Rád – és magamra – akkor találok.

Őrizz, Uram,
hogy innen, Tetőled,
ettől a bűnbánó őszinteségtől
soha nem tévedhessek el!
Ámen

Látod, Uram,
a választásaimban
választ keresek.

De milyen gyakran
tévesztem el
az irányt, a célt!

Mert minden égető
élet-kérdésemben
Te vagy a válasz.
Ámen

Uram, én annyiszor
menekülnék,
amikor döntés elé
állítasz engem.

Pedig tudom,
a döntés súlyában
van a győzelem.

Nehéz nekem, Uram,
ezt a súlyt cipelnem.

Hordozásában, kérlek,
légy velem!
Ámen

Látod, Uram, tanácstalan vagyok.
Miért?
Miért kell elszenvednem ennyi bántást?

Talán ezt érdemeltem?
Vagy Te akarsz nevelni ezzel engem?
Nem tudom.

A tanácstalanságom hozom eléd.
És rád bízom a választ.
Mert bízom abban,
hogy Te nem hagysz válasz nélkül engem.
Mert tudom,
hogy a legkétségbeejtőbb életkérdéseimre is,
Te megadod,
Te adod meg a választ.
Ámen

Istenem, Gondviselő Atyám!

Szeretném letenni eléd,
szeretném letenni a Te kezedbe
ezt az érzést.

Látod, ez a belső indulat
ránehezedik a lelkemre,
megmérgezi a gondolataimat,
emészti a hitemet.

Szeretnék,
szeretnék megbocsátani.

Az Úr Jézus Krisztusért kérlek,
töltsd be az életemet
megbocsátó szereteteddel!
Ámen

Velem vagy, én Uram,
tudom,
bár szorongat
félelem, fájdalom,
ha vízen kelek át,
amit már
nem fogott meg a gát.

Árad,
és ki tudja, mit visz el.

Sodrását
én nem állhatom.

De lélekben
magasba emel,
hogy velem vagy, én Uram,
tudom!
Ámen