Reviczky Gyula: Pünkösd

Piros pünkösd öltözik sugárba,
Mosolyogva száll le a világra.
Nyomában kél édes rózsa-illat,
Fényözön hull, a szivek megnyilnak.

Hogy először tünt fel a világnak:
Tüzes nyelvek alakjába' támadt.
Megoldotta apostolok nyelvét,
Hirdeté a győzedelmes eszmét.

Piros pünkösd, juttasd tiszta fényed'
Ma is minden bánkodó szivének,
Hogy ki tévelyg kétségbe', homályba':
Világitó sugaradat áldja.

Habozóknak oldjad meg a nyelvét,
Világositsd hittel föl az elmét.
Hogy az eszme szívből szívbe szálljon,
Diadallal az egész világon!

Piros pünkösd, szállj le a világra,
Tanits meg uj nyelvre, uj imára.
Oszlasd széjjel mindenütt az éjet,
Szeretetnek sugara, Szentlélek!

Reviczky Gyula: Miatyánk

Urunk, Atyánk, az ég lakója,
a csillagoknak alkotója,
ki fenntartod mindenütt a rendet,
dicsőség a te nagy nevednek.

Az igazak, jók, akik élnek,
mindenha csak benned remélnek,
te vagy az ő buzgó imájuk,
oh, jöjjön el a te országod.

Erős vagy, jó vagy, bölcs, igaz vagy;
belátásod mindent igazgat,
adsz örömet, csapást, kegyelmet:
a te akaratod legyen meg.

Panasz sosem jön ajkunkra;
csak te ne hagyj soha magunkra,
s ki élni engedsz, add nekünk meg
ma s mindennapi kenyerünket.

S ha bűntől (hisz gyöngék vagyunk mi!)
nem bírunk néha szabadulni,
bár a fenyítés téged illet,
bocsásd meg a mi vétkeinket.

S mivel gyöngék vagyunk a jóra,
legyen hát vétkeink adója,
hogy amidőn felebarátunk
bánt, néki szívből megbocsássunk.

Száz fájdalomnak, száz veszélynek
vakon megy itt a test s a lélek,
de mi fogjuk kerülni mindet,
csak meg ne kísérts soha minket.

Miatyánk! Büntess, hogyha kell, de
taníts imára, türelemre,
s ki örök, égi díszben állsz fenn:
oh, ments meg a gonosztól.
Ámen!