Nincs címe a bejegyzésnek

Uram, a bűn
az ajtó előtt leselkedik,
és ránk van vágyódása.
Vajon uralkodhatunk-e rajta?

Vajon lehet-e emelt fővel járnunk,
ha tétlenek vagyunk?
Vajon lehet-e, szabad-e
mentegetőznünk?
Kívülállóként mentegetőznünk.

Látod, Uram, ahogyan ma is
ember emberre támad.
Vért ont, gyilkol,
aztán menekül.
Előled menekül.

Add, hogy Tebenned erős
megmentő szeretettel
Érted és Veled cselekedjünk.
Helytálló,
életre mutató hittel.

Ámen

Nincs címe a bejegyzésnek

Előtted, Uram,

a belső csendben,

ereje lesz

a pillanatnak.



Előtted, Uram,

az őszinteségben

a lélek titkai

felszakadnak.



Előtted, Uram,

jelenlétedben,

magadhoz emelsz

engem innen.



Előtted, Uram,

ha megsemmisültem,

Veled enyém lesz

végül minden.



ÁMEN

Nincs címe a bejegyzésnek

Öldöklő küzdelmek között,
Uram, Te tanítasz meg
arra a harcra,
amit nem fegyverrel
vív meg az ember.

Így győzelmem sem a
másokat letipró
erőszak diadalja,
hanem Te magad vagy,
győzelmes Uram,
örök kegyelemmel.

ÁMEN

Nincs címe a bejegyzésnek

De sokszor

meg sem köszönöm,

csak élem, –

mintha az én

hatalmamban állna –,

a mindennapokat.



Aztán,

leginkább ha

a próbák jönnek,

ha környékeznek

a fájdalmak, a könnyek,

a lelkem Hozzád

visszatalál.



És kegyelmes kezedbe

belesimulva

tekintek vissza

most már úgy a múltra,

hogy egyedül Te

adtál abban

megtartatást.



ÁMEN

Nincs címe a bejegyzésnek

Nincs az a mélység,
Istenem,
ahol Te ne volnál
jelen.

Nincs az a szennyes
áradat,
melyből a menekvés
ne Te lennél,
magad.

… ne Te lennél,
végül csak Te,
egyedül.

Mert aki
a Te neved
segítségül hívja,
az megmenekül!

ÁMEN

Nincs címe a bejegyzésnek

Ezernyi zaklatott

pillanat szalad,

és hullik szét

egy szemvillanás alatt

töredékké,

kárrá és szemétté.



Hogy utána,

ebben a fejvesztett

rohanásban

újra csak felismerjem,

lássam:



A biztonság

csak Te vagy, Uram.

S megállva,

elcsendesedve

Neked megadjam magam.



ÁMEN