Nincs címe a bejegyzésnek

Andre

2017. július 22., szombat 16:37

Olyan különös felismerni azt, Uram,
hogy, mint a kövek a patakban,
úgy vagyunk együtt,
haladunk, sodortatunk,
találkozásainkban csiszolódunk,
Általad.

S hogy miért itt van a helyem?
Válaszra én csak úgy találok,
ha máshogyan kérdezek.
Hogy hogyan lehetek
itt, Veled és igazán
a helyemen?

Megosztás a facebookon