Hát becsaphatlak-e
Téged, Uram?
Járhatok-kelhetek-e
álarcban Teelőtted?
Ha tévedéseimben álarctalanul,
bűneimben Téged becsapni nem akarva
Előtted megállok,
Rád – és magamra – akkor találok.
Őrizz, Uram,
hogy innen, Tetőled,
ettől a bűnbánó őszinteségtől
soha nem tévedhessek el!
Ámen
Látod, Uram,
a választásaimban
választ keresek.
De milyen gyakran
tévesztem el
az irányt, a célt!
Mert minden égető
élet-kérdésemben
Te vagy a válasz.
Ámen
Uram, én annyiszor
menekülnék,
amikor döntés elé
állítasz engem.
Pedig tudom,
a döntés súlyában
van a győzelem.
Nehéz nekem, Uram,
ezt a súlyt cipelnem.
Hordozásában, kérlek,
légy velem!
Ámen
Látod, Uram, tanácstalan vagyok.
Miért?
Miért kell elszenvednem ennyi bántást?
Talán ezt érdemeltem?
Vagy Te akarsz nevelni ezzel engem?
Nem tudom.
A tanácstalanságom hozom eléd.
És rád bízom a választ.
Mert bízom abban,
hogy Te nem hagysz válasz nélkül engem.
Mert tudom,
hogy a legkétségbeejtőbb életkérdéseimre is,
Te megadod,
Te adod meg a választ.
Ámen
Istenem, Gondviselő Atyám!
Szeretném letenni eléd,
szeretném letenni a Te kezedbe
ezt az érzést.
Látod, ez a belső indulat
ránehezedik a lelkemre,
megmérgezi a gondolataimat,
emészti a hitemet.
Szeretnék,
szeretnék megbocsátani.
Az Úr Jézus Krisztusért kérlek,
töltsd be az életemet
megbocsátó szereteteddel!
Ámen
Velem vagy, én Uram,
tudom,
bár szorongat
félelem, fájdalom,
ha vízen kelek át,
amit már
nem fogott meg a gát.
Árad,
és ki tudja, mit visz el.
Sodrását
én nem állhatom.
De lélekben
magasba emel,
hogy velem vagy, én Uram,
tudom!
Ámen
Segíts meg Atyám, és vezess nyugalmas legelőidre,
ahol az örökkévalóság tiszta vize folyik.
Légy az én világosságom, s mutass nekem utat!
Veled, melletted akarok járni,
Veled beszélgetni, hogy világosságot adj nekem.
Szeretett Atyám, maradj bennem, hogy békét leljek,
hogy érezzem szeretetedet.
Nyomodban akarok járni,
Veled szeretnék maradni.
Világosíts meg, szeress,
légy velem most és mindenkor.
Ámen
Fölény - de nem bánt.
Nem héjázik fent.
Derű - de égi.
Józanság - de szent.
Bent a világban,
Mégis kívül rajt:
Hódítni lelket
Jézusnak óhajt.
De tapintattal
Tágasságot ád -
Lélek ne hordjon
Semmilyen igát.
Mikor búcsúzik:
Nincs szemébe könny -
Egyszer mindenki
Úgyis visszajön.
Advent idején
Temetőbe jár -
Sírok közt röpköd
Mint a fénybogár.
Az új halottól
Vídám-kedvesen
Kérdi: hogy aludt
Első éjjelen?
S szól az Élethez:
Engem nem zavarsz - -
Szeresd az Istent,
S tégy, amit akarsz!
„Ne félj, mert megváltottalak,
neveden szólítottalak, enyém vagy!” (Ézs 43,1b)
Naponként teremtesz rendet bennem,
Formálsz, amilyenné kell lennem.
Szavad tűzként ragyog:
Ne félj, veled vagyok!
Szólsz, hogy nekem is legyen nevem,
ami a néven szólító kegyelem.
Szavad tűzként ragyog:
Ne félj, veled vagyok!
S ha ezerszer is égtem, perzselődtem,
az ár el nem sodorhat el engem.
Szavad tűzként ragyog:
Ne félj, veled vagyok!
Te vagy az Úr, te vagy az Isten,
Szabadítom, te vagy nekem a minden!
Szavad tűzként ragyog:
Ne félj, veled vagyok!
Ámen
Van még reménységem.
Mert ha sikerek
vagy ha kudarcok jönnek,
tűnő szeszélyeként
a történelemnek,
én csak Téged látlak:
Urát a diadalnak,
Urát a hányattatásnak.
Van még reménységem.
Te vagy, Uram, a távlat,
mindegy, hogy mások
mit magyaráznak,
hová bújnak,
vagy hol dicsekednek.
Perc, vagy évezred,
én Tebenned bízom,
hogy Nálad célt így találjak,
mert Te vagy, Uram a távlat.
ÁMEN
Uram, olyan hangos a világ.
Ki-ki csak hajtogatja, védi
a maga igazát.
Bántva, sebezve,
mégis távlattalanul.
De a Te szavad, Uram
gyógyító szó.
Uram, olyan csendes a világ.
Némán fordul el az ember
embertársától,
üres lélekkel,
visszhangtalanul.
De a Te csended, Uram,
távlatot nyitó.
Kérlek, mert fáj ez a zaj
és fáj ez a némaság,
amiben élek,
ölelj át Önmagaddal,
csendes szavaddal.
Hangod és csended, Uram,
életre nyugtató.
Ámen