Felbolydult bennem a lelkem,
utaidat Uram végképp nem értem,
sokszor sötétben vezetsz és bántások között,
sehogy sem látom a jót a sok rossz mögött.

De lám, emlékemben felfénylik a Kereszt,
ó mennyi szenvedést hozott az Neked,
mégsem mondtad: Atyám, nem értelek.

Vállaltad, nem magadért, értem
a mérhetetlen szenvedést.
Uram, már értem!
Szívemben dalol az öröm,
Életemet - úgy, ahogy van - megköszönöm!