Földi lelkek, mért szóródunk szét, mint megrémült juh-nyáj?
Balga szívek, mért kóborlunk el nagy Szívtől? Szomjún vár!
Isten Ő! Szeret s hatalmas, hatalmasabb, mint hinnők.
S mi Atyánk Ő, atya-szívvel, mit nem tud álmodni föld!

Széles-tág az Ő irgalma, s mint a tenger-végtelen!
Jóság van igazságában, szabadságnál több az fenn!
Nincs hely, hol a Föld bajára néz több részvét, mint mennyen.
Nincs hely, hol sok földi botlás jobb ítélést lelhessen.

S van elég malaszt ezreknek, kérje bármi sok világ.
Van tér új sok teremtésre fönti honban üdvvel áld.
Úr szerelme bővebb, mint az emberész szűk mérete!
Az Öröknek szíve jóság legcsodásabb tengere.

Csak ne mérjük szűk szívünkkel oly szorosra a határt!
Fölnagyítjuk zordonságát, ám az Ő két karja tárt!
Lenne szívünk egyszerűbb csak, s fognánk Őt mi szent szaván:
Önt ki napfényt életünkre, édességet: mi Atyánk!