A szavak mind széjjelesnek.
Málladoznak a mondatok.
Szótlanul, eszköztelenül,
felemelt kézzel maradok.

Látod, semmit sem rejt már a kezem.
Szememben bűnt belátó bánat.
Menteni magam nem tudom,
de Nálad, Uram, van bűnbocsánat.

Fogadd el, kérlek, ezt a semmit,
aki és ami én vagyok,
hogy élő Igéből épüljenek újjá
bennem a szavak, mondatok.