Itt vagyok immár, Isteni Gyermek,
Szívemet hoztam, nézd ide el,
Portól a szívig ó, hogy elértem,
Mint jászoltól keresztig a kehely.
Lábad elé, ím a szívem leteszem,
Kincseiből fűzz nyakravalót, vagy játékot, csomagot,
Bár tudom így se lehet ragyogóbb, mint a Te arcod.
Nézd, Uram, én haragudtam, de megbántam,
S most fogadd kegyesen a megbocsátás drágakövét.
Szigorú voltam és makacsul hittem a szavam,
S most az erőszak elmúlt, fogadd el játékosságomat.
Megbabonázott, napnak tűnt a világ,
S most csend lett újra! Fogadd szívvel az imádság csomagját.
Ez az ajándék, és sok más még idebent,
Amit csak én meg Te tudhatunk, senki idegen.
Odvas fába bújtam, de te megtaláltál,
Szereteted lángjával, Uram, betakartál,
Kivezettél engem fényedbe újra,
Áldott a Te Neved, Glória, Glória!