Nincs címe a bejegyzésnek

Uram, mi végre van,

hová vezet a fájdalom?



A kezedbe tett idő

bénító súllyal pereg.



Kérdéseimmel

hozzád kiáltok,

de lesz-e majd válaszom?



Közben a fojtó árnyak

már-már körülzárnak,

mint pusztító hadsereg.







De Te vagy a szabadítás,

aki majd innen felemel.



Örök utamra adj hitet, Uram,

élő reménnyel menni el.



ÁMEN

Kommentek
  1. Én