MI ATYÁNK! – Előtted mi mindnyájan, kik a földön lakunk, testvérek vagyunk, mert kezed és Lelked alkotása minden ember, azok is, akik előttünk éltek és utánunk jönnek, s városainkban és falvainkban talán még ugyanabból a vízből isznak, ha a forrásokat meg nem mérgezzük, s nem temetjük be azokat féktelen pazarlással és gátlástalan rablással. Azoknak Atyja, akiket mi nevelünk föl, vagy mások, más értékrend szerint, azoké, akik előttünk 1000 évvel jövőt álmodtak e tájon a kereszt jelében, s fognak még álmodni a történelmi idő végezetéig – érettük és mindnyájunkért, kik alkotásaid vagyunk, s egymásnak fele-barátai bölcs rendelésed szerint, s hogy valóban azok is lehessünk, felkiáltunk Hozzád: Mi Atyánk!

AKI A MENNYEKBEN VAGY – És mert földi dolgaink egyre bonyolultabbak, s már a kék ég ragyogása sem ugyanaz felettünk, és mert leszegzett tekintettel örök, bölcs célnak meg nem felelhetünk, és mivel belénk oltottad a csak Nálad csillapuló istenszomjat, meg az önmagunk meghaladásának páratlan képességét, és a sajgó honvágyat, mely végtelen otthonod felé űz ősidők óta, hogy Benned találjon enyhületet ajzott szívünk, ezért kitárjuk Feléd egész létünket, s hívunk magunkhoz: Aki a mennyekben vagy.

SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED – Mert olyan helyen élünk, ahol emberek embereket aláznak meg, szégyenkezés nélkül hazug szóval, előítélettel és ítéletekkel dobálják meg a föld porából kezed által felemelt orcád-fényű alkotásaidat, gyermekeket és időseket, életerős férfiakat és élethordozó asszonyokat, és mert annyi szentségtelenség szállja meg naponta lelkünket munkahelyünkön, útközben, iskolákban, otthonainkban, a hitvesi ágyban és a médiában – s az önistenítő gőg annyi torzulása zuhan rá tömegjárványként népünkre, Isten szent nevének káromlását lobbantva fel ajkakon másodpercenként – ezért könyörögve kérünk: szenteld meg nevedet bennünk és közöttünk!

JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD! – Mivel pedig újra éket vert közénk a lelkek alján lopakodó bizalmatlanság, és gyanakvóan, ármánykodó gyanúsításokkal nézünk egymásra – tartunk egymástól, hát betartunk egymásnak, s bizony már alig leljük fel azt a talpalatnyi helyet, ahol testestől, lelkestől nyugalmunk lehet – hogy újra egymásra találjunk, s önmagunkra leljünk, hittel kérünk: jöjjön el a te országod!

LEGYEN MEG A TE AKARATOD! – S mert reánk tör pusztító utálatosságként a szerzés pogány láza, meg a konzumkényszeres vak vásárlási görcs, s a profitéhség delejező hatalma foglyul ejt és megsemmisít sok-sok lelket, és sokan rabszolgáivá válnak a csőlátású vak és értékveszejtő anyagiasságnak, maradék erőnkkel felfohászkodunk: legyen meg a te akaratod! AMINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.

MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA, ÉS BOCSÁSD MEG VÉTKEINKET... ÉS NE VÍGY MINKET KÍSÉRTÉSBE! – Minthogy leginkább csak akkor szólunk Hozzád, ha érdekeink, mindennapi kenyerünk veszélyben forognak, s jövőölő vétkekkel vétkezünk magunk, egymás és ezredéve otthont adó édes hazánk ellen, meg sem gondolva a bűnt, mert sokaknak ez elég: nekem így jó, ahogy van, s nem veszik észre, hogy közben áthidalhatatlan árkot ásnak maguk előtt, melybe maguk esnek bele, hol a túlbecsülés, hol az önbecsmérlés forgószelétől sodorva, s mert csak ritkán tudunk igazán megbocsátani az ellenünk vétkezőknek, és egyre nehezebben cipeljük megbocsátatlan egyéni és közösségi bűneink sokasodó terhét – ezért kiáltunk Hozzád: ne vígy minket kísértésbe!

DE SZABADÍTS MEG A GONOSZTÓL! – S mert rajtunk még az évtizedeken át belénk sulykolt szolgalelkűség terhe, s még mindig nem tanultunk meg nyers bírvágyunkkal és a hatalommal helyesen bánni, szívünk bálványozó tévelygéseit megfékezni, ezért nemzeti és egyéni megújulásunk késlekedése okán igaz önismeretet és nemzeti önvizsgálatot kérve Tőled, fohászkodunk Hozzád, s kérünk, adj jó előmenetelt, igaz ügyünknek győzedelmet, meg azt, hogy utunkon derüljön ránk végre kicsit több öröm, ezért szólunk így Hozzád: szabadíts meg minket a gonosztól!

MERT TIÉD AZ ORSZÁG, A HATALOM ÉS A DICSőSÉG MINDÖRÖKKÉ – És mert hinni akarunk hitünk, munkánk, hétköznapjaink értelmében, a népek és népünk, megszenvedett tulajdonú hazánk országnyi és európai emelkedésében, teljes szívvel, reménységgel valljuk: Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség, s nem a pártütőké, idegen érdekek szerencsevadászaié, s nem az egyéni haszonszerzésből országot árulóké – így várjuk és munkáljuk a te országod növekedését közöttünk, s ezért magunkat Neked felajánlva, szeretnénk élni hazánk, házunk, egyházunk közösségében nemzedékről-nemzedékre jó békességben – evégre mondjuk el naponta a szívedben fogant Úri Imát, s mindezt bizalommal Neked, szebb és igazabb földi és magyar jövőt hozó, irgalmas és szerető Atyánknak, a Jézus Krisztus nevében, aki megtanított minket így imádkozni a Lélek által. ÁMEN.