Nincs címe a bejegyzésnek

Mellém az úton
 
társak szegődtek.
 
Vagy én lettem társuk,
 
s követtem őket?
 
Vagy egyszerre vágtunk
 
neki az útnak,
 
s hagytuk ott magunk
 
mögött a múltat?
 
Emlékszem, hogy volt,
 
de nem nézek hátra,
 
hisz amiatt lettünk
 
egymásnak társa,
 
mert téged, és őt is,
 
mint engem, egyszer
 
néven szólított
 
az áldott Mester.
 
S szavára tárult
 
fel az új élet.
 
Dicsőség legyen
 
a menny Istenének!
 
ÁMEN
Kommentek
  1. Én