Nincs címe a bejegyzésnek

Egy megszokott mozdulat,

és imádságra kulcsolom kezem.

Rakom egymás mellé

a gyenge és tétova szavakat.

De mintha a lelkemben

kapaszkodna össze

minden törékeny akarat,

szándék és elhatározás,

hogy Veled találkozzanak,

bátorodik, s lesz Tieddé a szó,

békül a lélek, a lelkem.

Köszönöm, Uram,

hogy te formálsz mai is

imádságot bennem.

ÁMEN

Kommentek
  1. Én