Nincs címe a bejegyzésnek

Mosolyognak a fák,
még az ütött-kopott
házfalak is
rám mosolyognak.

Csendben ülök,
és azt figyelem,
hogy ez a semmi pillanat
hogyan építi fel,
rakja ki apró fényekből,
tükör-cserepekből
a szemem előtt
az arcodat.
Ámen

Kommentek
  1. Én