Uram, megváltó Krisztusom!
Az életem, a hitem tele van
valami különös emberi kettősséggel.
Kereslek és boldog vagyok,
amikor rád találok, amikor rám találsz
előled és önmagam elől rejtőzködő mindennapjaimban,
de – látod –, milyen kétségek gyötörnek,
emésztenek ugyanakkor engem.
Félelmek és fájdalmak környékeznek,
gyengeség vesz erőt rajtam,
testi és lelki értelemben egyaránt.


Vergődök, csak vergődök ebben a kettősségben – nélküled.
Kérlek, Uram, ölelj át, emelj fel, fogd meg a kezem!
Szereteteddel békíts meg önmagamban,
békíts meg önmagaddal és önmagammal.


Indíts el, mutass nekem utat, vezess!
Add, hogy a rád talált hit bizonyosságában járva, élve
mindenestől, aki vagyok, aki melletted, veled lehetek,
dicsőítselek és áldjalak téged!