Csend van bennem, és emlékezem,
Képe a múltnak ím, megjelen,
Vétket látok s gondozó kezet,
Szennyből, a sárból mint kivezet.

Mért szeret Isten, mért szeret még,
Hogy lehet mért nem mondja ki: elég!
Féltő karja újra átölel,
Áttört kezéhez szívem közel.

Csend van bennem, és emlékezem,
Mily sok ajándék, nagy kegyelem,
Mily sok áldás, mily sok türelem,
Kísérte végig az életem.
Mért szeret Isten…

Csend van bennem, és emlékezem,
Sokszor volt könnyes mindkét szemem,
Oly sok bánat, fájdalom is ért,
Hozzá futottam irgalomért.
Mért szeret Isten…

Csend van bennem, és emlékezem,
Hála, dicséret él szívemen.
Hogy köszönjem múltat és jelent,
Holnapom védő, őrző kezet.
Mért szeret Isten…

Felmagasztaltattál! Golgotának hegyén testedet emelték az ég és föld közé.
Felmagasztaltattál! Világnak csúfjára. Fölemelték tested keresztnek fájára.
Felmagasztaltattál! Bűneink hordoztad. Ott fenn a kereszten véreddel lemostad.
Felmagasztaltattál! Győzelmet arattál! Gyötrelmek fájára dicsőséget hoztál.
Felmagasztaltattál! Hogy minket fölemelj. Kitárt karjaiddal, hogy magadhoz ölelj.