Nem azt, hogy soha ne érjen szenvedés,
sem, hogy elkerüljenek a feladatok.
Még azt sem kérem, hogy utadat rózsák szegjék,
és hogy könny soha ne csurogjon végig az arcodon,
vagy hogy soha ne tapasztald meg, mi a fájdalom.
Mindezt nem kívánom neked.

Ha így lenne, a könnyek nem tudnának
új felismerésekhez elvezetni,
a fájdalom nem ötvözne nemesre.
Hogyan vigasztalhatna meg
a Boldogasszony és Gyermeke
mosollyal és reménységgel,
ha nem ismered a szenvedést?

Kívánságom számodra ennél ezerszer gazdagabb.
Őrizzed lelkedben a hálát,
és a köszönet ki ne fogyjon ajkadról.
Szíved legyen telve a visszaemlékezés gazdag szépségével arról,
ami betöltötte életedet.

Azt is kívánom, hogy bátran nézz szembe
az élet feladataival és a próbákkal,
amelyeknek kitesz.
Amikor pedig súlyosnak érzed a keresztedet
és a csúcsot meredeknek, ahova az út vezet,
pontosan akkor növekedjen meg benned
a remény és a bizalom.
Ilyenkor jussanak eszedbe azok az évek,
amikor melletted volt Isten kegyelme és öröme,
és volt igaz barát, aki reményt adott.

A múlt erőt ad arra,
hogy kivárjad a vihar elmúltát
és a felhők elvonulását.
Így lesz elég erő és idő,
hogy a magad hegycsúcsára feljuthass.
Barátodban az Isten Fia mosolyog rád!
Maradjon meg benned
ez a biztos tudás mindörökre,
s akkor megtalálsz mindent,
amire vágyódsz, és ami boldoggá tesz.