Egyedüli reményem, ó Isten, csak te vagy.
Jövel és nézz meg engem, magamra ó ne hagyj!
Ne légy tőlem oly távol, könyörülj hű szolgádon, Úr Isten, el ne hagyj!

Ha a nehéz időkben elcsügged a szívem, vigasztalást igédben, Uram, te adj nékem!
Ha kétség közt hánykódom és mentségre nincs módom, te tarts meg, Istenem!

A földön, ha elvesztem szerelmem tárgyait, maradjon meg mellettem szerelmed és a hit;
Csak azt el ne veszítsem, mi benned, ó, Úr Isten, remélni megtanít!

Földi jó és szerencse mulandó, mint magunk, de a hit drága kincse örök és fő javunk;
Hitünk áll rendületlen, hogy Isten véd szüntelen: élünk vagy meghalunk.

Uram, a nyomorultat, a gyöngét el ne hagyd, az árvát, elhagyottat gyámolítsd te magad!
A szegényt, ki remélve csak reád néz az égre: Úr Isten, el ne hagyd!