Védelmet nyújt hű szíve, karja,
jósága hibám eltakarja.
Tanácsol, táplál, gondoz, szépít
hittel lelkemben oltárt épít.
Ha betegség támadja testem,
imádkozva virraszt mellettem.
Orvoshoz megy, gyógyszert hoz, ápol,
megfeledkezve önmagáról.
Figyelmeztet és tanít jóra,
szent Igére, Krisztusi szóra,
nem fárad el javamat tenni,
boldogságom, üdvöm keresni.
Édesanyám, szeretlek téged,
hálám, hűségem tüze éget...
Sokáig élj, hogy legyen módom
minden jóságod meghálálnom.
Az Úr áldjon, vezessen, védjen,
hogy semmi baj, soha ne érjen.
S kívánom, hogy végső óránk ha üt,
a menyben is legyünk majd együtt.

Egyedül ISTEN tud ALKOTNI, de az alkotást te tudod érvényre juttatni.
Egyedül ISTEN tud életet TEREMTENI, de te tudod tovább adni.
Egyedül ISTEN adja az EGÉSZSÉGET, de te tudod azt megtartani.
Egyedül ISTEN ajándékozza a HITET, de belőled árad a bizonyosság.
Egyedül ISTEN tud REMÉNYSÉGET ültetni, de te tudsz társadnak bizalmat szavazni.
Egyedül ISTEN képes SZERETETRE ébreszteni, de te tudsz mást szeretni.
Egyedül ISTEN adja a BÉKÉT, de te a mosolyt.
Egyedül ISTEN-től van az ERŐ, de te tudsz a csüggedtbe erőt önteni.
Egyedül ISTEN az ÚT, de te tudod azt másoknak megmutatni.
Egyedül ISTEN a FÉNY, de te tudsz mások szemébe ragyogást hozni.
Egyedül ISTEN teszi a CSODÁT, de te hozod hozzá az öt kenyeret és a két halat.
ISTEN egymagában mindenre képes, mégis úgy látta jónak, hogy RÁD IS SZÁMÍTSON!

Az én imám nem tökéletes.
Az én imám sosem lesz szabályos.
Az én imám vészesen hasonlít
egy nagy, önző siránkozáshoz.

Máskor tétova, kósza sóhaj,
mit nem sóhajtok el, csak félig.
Sokszor kételkedem: elér-e vajon
ilyen gyöngén az égig?

Az én imám? Csupa én, meg én!
Alig marad hely benne másnak.
Görcsömben egyetlen oldódásom:
fentről szívembe látnak!

Mert elmondani nem tudok
annyi mindent, ha kulcsolom kezem,
de hányszor szorítja torkomat
a hála felcsuklása: Istenem!

Az én imámat ember meg ne hallja,
mert oly tökéletlen az, mint magam.
Füzérbe-nem-szedett szavaimnak
Uramnál mégis boldog sorsa van.

Két tenyérbe fogva nézi... nézi...
bólint... Lassan megcsitul szívem.
Kis futkározásaim megkucorodnak
egyetlen válaszától: "Gyermekem!"

Légy fénysugár az élet útján!
Légy fénysugár sötét helyen!
Engedd be Jézust, ha kopogtat,
Hadd lehessen mindig jelen!

Légy fénysugár az élet útján!
Légy békesség követe!
Vigyed a jó hírt szerteszét!
Légy a szomorú öröme!

Légy fénysugár az élet útján!
Légy tiszta fény a partokon!
Járj Mestered lábnyomában,
Hogy győzhessél a harcokon!

Légy fénysugár az élet útján!
Légy jótevő, amíg lehet!
Orcáját így megláthatod,
Jutalmat kap, aki szeret.

Légy fénysugár az élet útján!
Légy fénysugár sötét helyen!
Engedd be Jézust, ha kopogtat,
Hadd lehessen mindig jelen!

Legyen meg a te akaratod, Uram!
Minden körülmények között
Teljesedjék bennem szent akaratod!

Ha azt kívánod, hogy szenvedjek,
Adj erőt, és én elviselem azt!
Ha betegséget, gyalázatot, üldözést,
Szegénységet küldesz rám:
Íme, kész vagyok, Atyám!

Nem térek ki utadból;
Rosszul tenném,
Ha a szenvedés elől menekülnék.

Add nekem szent kegyelmedet,
Amelyért szerelmes Fiad könyörgött már,
Hogy bennem az ő szándékai
Megvalósuljanak!

Tégy velem teljesen tetszésed szerint,
A tiéd vagyok!

Ó, Istenem,
Te mérhetetlen szelídség és irgalom,
Ki ne szolgálna téged teljes szívéből,
Aki csak egy kicsit is megismerte
Atyai szeretetedet?

Ki ne viselné szívesen igádat,
Amely nem keserű, hanem édes;
Ki ne hordozná terhedet,
Amely nem kínos, hanem erőssé tesz?

Magad mondottad:
Vegyétek magatokra az én igámat,
Amely könnyű és édes,
S így nyugalmat találtok lelketeknek.

Igen, Uram,
Ez a gyümölcse nagy parancsodnak,
Hogy téged teljes szívünkből szeressünk;
Ez a szeretet s a neked való szolgálat
Nemcsak jóvá tesz bennünket,
Hanem túlontúl boldoggá is!