Segíts meg Atyám, és vezess nyugalmas legelőidre,
ahol az örökkévalóság tiszta vize folyik.
Légy az én világosságom, s mutass nekem utat!
Veled, melletted akarok járni,
Veled beszélgetni, hogy világosságot adj nekem.
Szeretett Atyám, maradj bennem, hogy békét leljek,
hogy érezzem szeretetedet.
Nyomodban akarok járni,
Veled szeretnék maradni.
Világosíts meg, szeress,
légy velem most és mindenkor.
Ámen

Fölény - de nem bánt.
Nem héjázik fent.
Derű - de égi.
Józanság - de szent.
Bent a világban,
Mégis kívül rajt:
Hódítni lelket
Jézusnak óhajt.
De tapintattal
Tágasságot ád -
Lélek ne hordjon
Semmilyen igát.
Mikor búcsúzik:
Nincs szemébe könny -

Egyszer mindenki
Úgyis visszajön.
Advent idején
Temetőbe jár -
Sírok közt röpköd
Mint a fénybogár.
Az új halottól
Vídám-kedvesen
Kérdi: hogy aludt
Első éjjelen?
S szól az Élethez:
Engem nem zavarsz - -
Szeresd az Istent,
S tégy, amit akarsz!

„Ne félj, mert megváltottalak,
neveden szólítottalak, enyém vagy!” (Ézs 43,1b)


Naponként teremtesz rendet bennem,
Formálsz, amilyenné kell lennem.
Szavad tűzként ragyog:
Ne félj, veled vagyok!

Szólsz, hogy nekem is legyen nevem,
ami a néven szólító kegyelem.
Szavad tűzként ragyog:
Ne félj, veled vagyok!

S ha ezerszer is égtem, perzselődtem,
az ár el nem sodorhat el engem.
Szavad tűzként ragyog:
Ne félj, veled vagyok!

Te vagy az Úr, te vagy az Isten,
Szabadítom, te vagy nekem a minden!
Szavad tűzként ragyog:
Ne félj, veled vagyok!
Ámen

Van még reménységem.

Mert ha sikerek

vagy ha kudarcok jönnek,

tűnő szeszélyeként

a történelemnek,

én csak Téged látlak:

Urát a diadalnak,

Urát a hányattatásnak.

Van még reménységem.



Te vagy, Uram, a távlat,

mindegy, hogy mások

mit magyaráznak,

hová bújnak,

vagy hol dicsekednek.

Perc, vagy évezred,

én Tebenned bízom,

hogy Nálad célt így találjak,

mert Te vagy, Uram a távlat.



ÁMEN

Uram, olyan hangos a világ.
Ki-ki csak hajtogatja, védi
a maga igazát.

Bántva, sebezve,
mégis távlattalanul.

De a Te szavad, Uram
gyógyító szó.

Uram, olyan csendes a világ.
Némán fordul el az ember
embertársától,
üres lélekkel,
visszhangtalanul.

De a Te csended, Uram,
távlatot nyitó.

Kérlek, mert fáj ez a zaj
és fáj ez a némaság,
amiben élek,
ölelj át Önmagaddal,
csendes szavaddal.

Hangod és csended, Uram,
életre nyugtató.
Ámen

Tovább egyedül

hogyan is vonszolnám?

Kezedbe teszem le,

Uram, a sorsom.



Vedd a kezedbe,

vidd a keresztre,

fogadd magadhoz,

kösd a kegyelembe!



Látod, én vesztettem,

harcold meg,

kérlek Te a harcom!



ÁMEN