Köszönöm Neked, Uram,
az „enyéim”-et.
Akiket vér szerint
kapcsoltál hozzám.

Köszönöm,
hogy ész és értelem felett
köt össze velük
a lelkembe, a lelkünkbe írt szeretet.

Add,
hogy minden emberi kapcsolatomban
mégis
Te légy
a végső bizonyosság!

Ámen

Uram, köszönöm neked őket,
a testvéreket, a téged követőket,
akiket nekem társakul adtál,
hogy megtarts bennünket
önmagadnál.

Uram, köszönöm neked őket,
az örvendezőket, szenvedőket,
úgy az erőset, mint a gyengét,
hogy rajtunk Krisztusunk
szent kegyelmét

mutasd fel, hívásként
az elveszett világnak,
míg ők is majd hozzánk,
hozzád találnak.

Ámen

A szememben

új fény ragyog.

A Világ Világossága

tündököl bennem,

kegyelemből.



Hiszek, Uram!

Mást nem mondhatok.

Eléd borulok,

teljes létemmel,

mindenestől.



ÁMEN

Én is ugyanazt látom,

de már nem ugyanúgy.

Mert a világot

nem magamhoz mérem,

a megoldást

nem magamban keresem.



Hanem tudom,

és így nézek magamra, másra,

az egész világra,

hogy Te vagy, Uram,

Te vagy a mérce,

épp úgy a részre,

mint az egészre.



Te vagy, ki a múló,

önnön gőgjébe fúló

emberen túlmutat,



és reményt ad nekem,

hogy bár

esendő ember vagyok,

Te vagy az én

megmentő Istenem!



ÁMEN

Én édes Istenem, mindig Te légy velem,
adj éber figyelmet, a jóra kegyelmet,
ó engedd, hogy legyek hűséges gyermeked,
számmal és szívemmel dicsérjem szent neved.
Én édes Jézusom, vezess a jó úton
ne hogy eltévedjek, bűnt szóljak vagy tegyek,
földi életemnek legyen a lámpása
a Te szent Igédnek áldott tanítása. ÁMEN

A kezem
már fegyvertelen.
Az arcom,
túl ezernyi harcon
már csak rád figyel.

Mert Lelkeddel
fegyvereztél le engem,
hogy mégis győztesként
tekinthessek innen
a Te keresztedre fel.

ÁMEN