A szavak mind széjjelesnek.
Málladoznak a mondatok.
Szótlanul, eszköztelenül,
felemelt kézzel maradok.

Látod, semmit sem rejt már a kezem.
Szememben bűnt belátó bánat.
Menteni magam nem tudom,
de Nálad, Uram, van bűnbocsánat.

Fogadd el, kérlek, ezt a semmit,
aki és ami én vagyok,
hogy élő Igéből épüljenek újjá
bennem a szavak, mondatok.

Megosztás a facebookon

Jézus Szíve eléd áll gyermeked,
Jézus Szíve fogadd el fáradt lelkemet,
Jézus Szíve nyisd meg Szívednek ajtaját,
Jézus Szíve fogadd el lelkem imáját.

Jézus Szíve mikor az élet oly nehéz,
Jézus Szíve mikor úgy fáj a szenvedés,
Jézus Szíve add nekem akkor Szívedet,
Jézus Szíve hadd pihenjek meg Tebenned.

Jézus Szíve ne hagyd elveszni lelkemet,
Jézus Szíve vezéreld jóra éltemet,
Jézus Szíve vezess az élet tengerén,
Jézus Szíve jöjj csak, feléd evezek én.

Jézus Szíve felmosom csurgó véredet,
Jézus Szíve Te váltottál meg engemet,
Jézus Szíve add, hogy Tégedet kövesselek,
Jézus Szíve mindig jobban szeresselek.

Jézus Szíve adj szívemnek lakhelyet,
Jézus Szíve kulcsold imára kezemet,
Jézus Szíve örömben, gondban adj erőt,
Jézus Szíve ne hagyd az árva szenvedőt.

Jézus Szíve ha majd végórám közeleg,
Jézus Szíve Te född be fáradt szememet,
Jézus Szíve benned pihenni óhajom,
Jézus Szíve legyen majd végső sóhajom.

Megosztás a facebookon

A Mester nagy iskolájában
Ma szeretetből pótvizsgáztam,
Tanítóm előtt remegve álltam.

Az első vizsgán én elbuktam,
A tételt bár kívülről tudtam,
De gyakorlatilag azt előadni nem tudtam.

Szerettem én ki engem szeret,
Minden jó embert, akit csak lehet,
De az ellenségemet?

Aki rágalmaz, kinevet?
Ad mindenféle csúf nevet,
Gyaláz és megaláz engemet?

Ilyet nem tudok szeretni: – Nem!
És ezt húztam ki, ez volt a tételem.
Hogy ellenségemet is szeressem.

Szereted? – Kérdezte tanárom,
Az én Mesterem és Megváltóm.
Nem tudom! – Hiába próbálom.

Szelíden mondta, de erélyesen:
Pótvizsgára mész! És ha mégsem
Tanulod meg, megbuksz egészen.

A szeretet nehéz tétel.
A legtöbben ebben buknak el,
Mert aki bánt, azt is szeretnünk kell.

De Mesterem tovább tanított,
Különórára hívott,
Szeretetével sokat kivívott.

Mutatta kezén, lábán a sebet,
Hogy mennyit tehet a szeretet,
Eltűrni a kereszt-szegeket.

Eltűrni a gúnyt, gyalázatot,
Töviskoronát, nehéz bánatot.
A dárdaszúrást, mit értem kapott.

Megrendültem egész szívemben.
Hát a szeretet ilyen végtelen?
Tanítóimtól tanulni kezdtem.

Megnyerheted vele úgy lehet,
Hogy ő is megtér, hogy ő is szeret,
Ha látja a te szeretetedet.

Így tanított, szívem felrázta.
Látta, hogy hajlok a tanításra.
Szeretetét szívembe zárta.

És most pótvizsgáztam belőle,
Ott volt ellenségem is,
Gúnyos megjegyzést kaptam tőle.

De én szeretettel feleltem,
S e szeretettel őt megnyertem,
És a pótvizsgán általmentem.

Tovább tanulok, tovább megyek.
Vannak szeretet egyetemek,
Magasak, mégsem elérhetetlenek.

Mert más tudományt, sokat tanulhatok,
Megcsodálhatnak, úgy vizsgázhatok,
De ha szeretet nincs bennem,
Semmi vagyok!

Megosztás a facebookon

Az útra indulok!
Nem tudom, mi vár rám,
csak azt tudom, velem vagy,
s nem hagysz árván!

Csak azt tudom, utam már kijelölted,
s mint bízó gyermek járhatok előtted.
Te mérsz ki bút, örömet, munkát, terhet,
s irgalmad mindegyikbe áldást rejtett!

Csak egyet adj, hogy cél iránt haladjak,
hogy szalmaszálak alatt ne roskadjak!
S ha szereteted mázsás teherrel
tenné próbára ezt a gyenge vállat,
segíts úgy hordani mázsás terhemet
- a Te erőddel -, mint a szalmaszálat!

Ha eltávolodunk tőle, elveszünk,
ha felé fordulunk, feltámadunk,
ha benne maradunk, rendíthetetlenek leszünk,
ha visszafordulunk feléje, újjászületünk,
ha benne lakunk, akkor élünk.

 

Megosztás a facebookon

Neked adom gyávaságom,

add érte bátorságod!

Neked adom lanyhaságom,

Add érte lángolásod!

Neked adom gyöngeségem,

add érte a te erődet!

Neked adom bűneimet.

Vedd el tőlem azokat!

neked adom, ami enyém,

add érte, ami Tiéd!

Hozzád megyek, mint kis vízcsepp,

változtass át borrá engem!

Hozzád megyek, földi ember,

változtass magaddá engem!

Megosztás a facebookon

Gyenge vagyok,

önerőből nem boldogulok az életemmel.

De megtapasztalhatom Isten erejét,

s azért nem kell már lázonganom.

Elfogadhatom gyengeségemet.

Sebezhető vagyok,

nem tudom magam fájdalom nélkül túltenni azon,

ha elutasítás vagy igazságtalanság ér.

De megtapasztalhatom Isten gyógyító jelenlétet,

sebeim elveszítik nehézségi erejüket.

Újra szóba tudok állni az emberekkel.

Hibáztatom magam,

hogy mindig csődöt mondok,

holott mindenben úgy szeretnek élni, ahogy Isten akarja.

De Ő érezteti velem, hogy mindvégig kitart,

ezért nem kell kétségbe esnem.

Türelmes lehetek magammal.

Tele vagyok kétségekkel,

mindig újra visszaesem a bizalmatlanságba,

de Isten Szentlelke áthidalja az én korlátaimat,

és megtehetem a bizalom lépéseit ott,

ahol azt egyáltalán nem vártam.

Letehetem Istennél a bizalmatlanságomat.

Gyakran azt kívánom,

hogy más legyek, mint vagyok.

De így, ahogy vagyok, tapasztalom meg:

szükségem van az Úrra.

Gyarlóságaim jelentik azt az edényt,

amelyben nekem adja Magát.

Ezért köszönöm Neki,

hogy olyan vagyok,

amilyen vagyok.

Megosztás a facebookon