Juhász Gyula: Rorate

A legsötétebb ég alatt,

Isten, Téged találtalak.

A legmélyebb örvény felett,

Uram, én Téged leltelek.

 

A csillagtalan éjjelen

Egy láng lobog a lelkemen,

Mint reves fában gyönge fény,

De mégis élet és remény.

 

Isten némán hozzám hajol,

S engem idéznek valahol.

Kommentek
  1. Én