Bocsásd meg Uram,

hogy azt, ami

megkövesedett,

oly gyakran

tévesztjük össze

az örökkévalóval.

Meg se akarjuk

hallani

szavad, látni kezed,

ahogyan

rombol és épít

– minket,

és velünk másokat. ÁMEN

A csendben,
a napsütésben,
ahogy
a völgyet nézem:
a fákat,
a kúszó felleget,
a lelkemmel
szinte látom,
ahogy áldón
a láthatáron
ott nyugszik
teremtő kezed.
Ámen

Megváltó Krisztusom!
Te vagy a törvény,
s én magam a törvénytelenség.
Tégy, kérlek, alázatossá,
hogy ne kezdjem,
ne akarjam mentegetni magam!
Add, hogy a magam elveszettségében
naponként ismerhessem fel,
hogy Te vagy a menekvés.
Hogy Te vagy az egyedüli menekvés.
S a Veled megmenekülés csodája
indítson mindarra,
amit hitvallásként,
élet-bizonyságtételként
Érted,
valójában Általad,
tenni csak képes vagyok!
"Ámen!"

Úr Jézus Krisztus!
Úrnak mondalak, Úrnak nevezlek.
De mégis olyan sokszor szabadítom fel magamat
a Te hatalmad alól.
Aztán megbánom. Mindig megbánom.
Utólag.
Pedig ha nem Te vagy az Úr
az életemben,
ebben az országban,
az egész teremtett világon,
akkor minden
relatívvá,
viszonylagossá válik.
Akkor minden értékét veszti.
Úr Jézus Krisztus!
Uram! Szabadítóm!
Kérlek, ments meg
nélküled-való önmagamtól!
… hogy szabad legyek.
Szabad:
a Te hatalmadba odaszánni az életem.
Szabad:
Téged tekinteni Úrnak, egyedüli Úrnak az életemben.
Hogy kesergő lemondás helyett,
örömteli reménységgé váljon az imádságom:
„Legyen meg a Te akaratod!”
Ámen!

Uram, én annyiszor
menekülnék,
amikor döntés elé
állítasz engem.
Pedig tudom,
a döntés súlyában
van a győzelem.
Nehéz nekem, Uram,
ezt a súlyt cipelnem.
Hordozásában, kérlek,
légy velem!
Ámen!

Uram, olyan hangos a világ.
Ki-ki csak hajtogatja, védi
a maga igazát.
Bántva, sebezve,
mégis távlattalanul.
De a Te szavad, Uram
gyógyító szó.
Uram, olyan csendes a világ.
Némán fordul el az ember
embertársától,
üres lélekkel,
visszhangtalanul.
De a Te csended, Uram,
távlatot nyitó.
Kérlek, mert fáj ez a zaj
és fáj ez a némaság,
amiben élek,
ölelj át Önmagaddal,
csendes szavaddal.
Hangod és csended, Uram,
életre nyugtató.
Ámen!

Köszönöm, Uram,
hogy Te tanítasz örülni.
Köszönöm,
hogy a Benned megtalált öröm
mélyebb a múló mosolynál,
a pillanat-szülte nevetésnél.
Köszönöm, hogy Te azt akarod,
hogy az örömünk teljes legyen.
Mélységek felett átívelően,
hegycsúcsokon is hálaadásra megerősítően.
Krisztusért kérlek, taníts örülni!
Hogy meglássam, felismerjem,
hogy a Tőled jövő öröm teremti meg
az én élet-békességemet.
Őrzi örök szeretettel szívemet, gondolataimat
a Krisztus Jézusban.
Ámen!

Én nem tudom, hogy miért engem hívtál, Uram.
De köszönöm!
Köszönöm, hogy a magam korlátai között ismerhetem fel a Te bölcsességedet!
Köszönöm, hogy a Te bölcsességed által ismerhetem fel a magam korlátait!
Kérlek, hogy megejtő emberi szavak, önmagukért való bölcselkedések helyett tölts el engem, töltsd el a Tiéidet lélek, a Te Lelked szerinti bölcsességgel: hatalmad csendes belátásával.
Hogy méltatlanságunkban
– Általad mégis –
Hozzád méltók lehessünk!
Ámen!

Hozzád tartozom,
a Tiéd vagyok, Uram,
mert te így akartad.
Kegyelmed ezer csodája
vesz körül,
s nincs más eszközöm,
csak a gyermeki, odaadó alázat
hogy befogadó hittel
éljem, átéljem
a Te kegyelmedet.
Félelmek szűnnek,
viharok között is
békesség ébred bennem.
Köszönöm, Uram,
hogy a Tiedként elfogadtál!
Ámen!

Hát becsaphatlak-e
Téged, Uram?
Járhatok-kelhetek-e
álarcban Teelőtted?
Ha tévedéseimben álarctalanul,
bűneimben Téged becsapni nem akarva
Előtted megállok,
Rád – és magamra – akkor találok.
Őrizz, Uram,
hogy innen, Tetőled,
ettől a bűnbánó őszinteségtől
soha nem tévedhessek el!
Ámen!

Uram, köszönöm, hogy Te nem válogatsz. Mindenkihez egyformán szólsz:
"Ha meg nem tértek,
és olyanok nem lesztek,
mint a kisgyermekek, …”
Gyermek szeretnék lenni,a Tied. Szüntelen tisztuló lélekkel
térve meg Tehozzád, Uram. Példaként, aki mindig Rád mutat. Ámen!