Köszönöm, Uram,
hogy Te tanítasz örülni.
Köszönöm,
hogy a Benned megtalált öröm
mélyebb a múló mosolynál,
a pillanat-szülte nevetésnél.

Köszönöm, hogy Te azt akarod,
hogy az örömünk teljes legyen.

Mélységek felett átívelően,
hegycsúcsokon is hálaadásra megerősítően.

Krisztusért kérlek, taníts örülni!
Hogy meglássam, felismerjem,
hogy a Tőled jövő öröm teremti meg
az én élet-békességemet.

Őrzi örök szeretettel szívemet, gondolataimat
a Krisztus Jézusban.
Ámen

Megtaláltalak,
mert megnyitottad,
mert megmutattad
az önmagadhoz
vezető utat.

Meg-megindulok,
bár gyengeségem,
tört reményem
szinte
visszafog.

De mégis,
és benned bízva csak,
járok, mert jó úton halad,
tudom, a sorsom,
hisz megtaláltalak.
Ámen

A szavak mind széjjelesnek.

Málladoznak a mondatok.

Szótlanul, eszköztelenül,

felemelt kézzel maradok.

Látod, semmit sem rejt már a kezem.

Szememben bűnt belátó bánat.

Menteni magam nem tudom,

de Nálad, Uram, van bűnbocsánat.

Fogadd el, kérlek, ezt a semmit,

aki és ami én vagyok,

hogy élő Igéből épüljenek újjá

bennem a szavak, mondatok.

ÁMEN

Mint a vízbefulladó,

aki az utolsó pillanatban

jut az éltető levegőhöz,

úgy szívom magamba

Szentlelked lélegzetét.

És eszmélek, emelkedem

nélküled elvesző,

süllyedő önmagamból

– Életnek Istene –

hozzád, feléd.

ÁMEN

Az én Tehozzád tartozásom
Te vagy magad, Uram.

Belőled indul,
hozzád érkezik meg
érzés és gondolat,
erő és akarat.

Nélküled semmi vagyok,
nélküled nem akarok lenni.

Veled a helyemen vagyok,
bárhol is legyek,
ha hozzád tartozom.

Ámen

Te szólsz,

Te cselekszel

bennem.

Átjár,

átértelmez

a kegyelem.

Már nem feszít,

nem szakít szét,

hogy mivé kell lennem.

Rendelkezz,

Uram,

Te velem.

ÁMEN

De jó most futni,
szaladni Hozzád,
én Uram!

De jó, hogy Nálad
szűnik a bánat,
mert karod közt
lelkemnek
békessége van!
Ámen

Uram!

Félelmek
kémlelnek,
akarnak
szállást venni
bennem.

De én
nem vagyok
elhagyott.
Van már
hova mennem.
Ámen

Mint élő kövek

a lelki házban,

helyünkre így találtunk.

Helyemre így találtam,

mert felemeltél,

kezedbe vettél engem.

Engedtél élő kővé lennem.

Hogy a helyemen, Nálad,

másokra én is rátaláljak.

És együtt dicsérjünk téged,

s nevednek így szerezz

bennünk dicsőséget.

ÁMEN

Mosolyognak a fák,
még az ütött-kopott
házfalak is
rám mosolyognak.

Csendben ülök,
és azt figyelem,
hogy ez a semmi pillanat
hogyan építi fel,
rakja ki apró fényekből,
tükör-cserepekből
a szemem előtt
az arcodat.
Ámen

Egy megszokott mozdulat,

és imádságra kulcsolom kezem.

Rakom egymás mellé

a gyenge és tétova szavakat.

De mintha a lelkemben

kapaszkodna össze

minden törékeny akarat,

szándék és elhatározás,

hogy Veled találkozzanak,

bátorodik, s lesz Tieddé a szó,

békül a lélek, a lelkem.

Köszönöm, Uram,

hogy te formálsz mai is

imádságot bennem.

ÁMEN