Konsztantyin Szimonov: VÁRJ REÁM

Várj reám, s én megjövök,
hogyha vársz nagyon.
Várj, ha havat hord a szél;
várj, ha tűz a nap...
Várj reám, s én megjövök.

Várj reám! Ó átkelek
minden vészen én...
Nem tudhatja senki sem,
te meg én csupán,
hogy te jártál ott velem
öldöklő csatán,
s te mentettél meg, de hogy?
Egyszerű titok:
várni tudtál rám,
ahogy senki sem tudott.

Kommentek
  1. Én