Mikor még semmi nem létezett,
nemzetek, népek, királyok és bölcsek.
Nem volt még ember és földi élet sem,
Te akkor már szerettél engem.

Hatalmak jöttek, és tűntek el,
de oly csodát, mint Te, senki nem tehet.
A Földnek kincse nem érhet fel Veled,
és senki másé nem lesz már szívem.

Eljöttél, feláldoztad magad.
Szenvedtél azért, hogy célt mutass.
Helyettem meghaltál, hogy éljek,
és ezért követlek – bárhová!