Taníts meg szent jóságodra, bennem élő Istenem!
Szorítsd meg és ne ereszd el megremegő két kezem!
Önmagammal harcban állva s nem pihenve szüntelen,
taníts meg, hogy megbocsássam, ha magam ellen vétkezem!

Taníts meg, hogy úgy szeressek, mint te szeretsz engemet!
Vond magadhoz, s öleld át felsajduló lelkemet!
Annyi kétség, annyi bánat tépi s marja szívemet,
taníts meg, hogy tisztán nyújtsam színed elé lelkemet!